Rendszerváltás, cégalapítás, "kiszervezés", jókor-jó-helyen, felívelő megrendelőállomány, monopolista kapitalista, család, gyerekek, ház, kocsibeálló, medence, fiú közgázra, lány jogra, tőkeemelés, új ügyvezető: junior, piacgazdaság, recesszió, kínai termék dömpingáron, versenyhátrány, járulékok, globalizáció, árfolyamveszteség, csökkenő kereslet...
A fenti sor a mai magyar családi vállakozások rövid, tömör kronologikus leírása.
Apu, aki jó szakember (faipari, nyomdai, építőipari, autóipari, vegyipari, stb.) most, hogy hatvan felé biceg, inkább átadja elitiskolát végzett, háromdiplomás gyermekének a stafétát. Annak kellene közgázos/ jogász/ vendéglátós/ idegenforgalmis/ szabadbölcsész diplomával az amúgy süllyedő gazdasági mutatók között felemelni a céget. Apu nem érti, "Miért nem csinálja a gyerek?" "Miért nem megy utána?" "Miért nem nő az, ami inkább csökken?"
Hja kérem, elmúlt a rendszerváltás, a kompetitív nyomás egyre nő, a helyzet Nyugaton változatlan, Keleten meg fokozódik - a gátőr is megmondta...
Ahhoz, hogy az egykor meglehetősen monopol helyzetben levő magánvállalkozások a mai piacon is boldoguljanak, már lényegesen jobb menedzsmentre lenne szükségük. Apu egykori kapcsolatai elöregedtek, a megrendelők már nem léteznek, csődbe mentek, eladták és egy koreai cég helyi vezetője dönti el, hogy kitől rendel.
És ekkor sajnos a gyakorlati ismeretekkel nem rendelkező, a napi hajszában kifáradt, alulmotivált, sikertelen huszon-harminconéves ifjúság nem képes a családi vállalkozást felemelni. A vegetáció pedig pusztulás. Ma különösen.
Most kellene rákapcsolni, egy-két tehetséges, nyelveket beszélő ifjú titánt az élre tenni, aktív, elsöprő stratégiát építeni, új terméket piacra vinni, felfrissíteni a kínálatot és kigyomlálni a költségesen előállítható, de csak alacsony marginnal eladható termékeket, és menni-menni-menni.
Családi vállalkozások százai mennek tönkre nap, mint nap.
És nem azért, mert rossz a termék. Azért, mert nem elég a "backoffice", azaz a vállalatirányítás tudása.
Ebben a másvilágban hetente két 58 éves, életerős, korpulens apuka ül le az asztalomnál, oldalában a velem egykorú kisfiával, és kérdezik: akkor ugye holnaptól minden rendben lesz?
A piros vonal mutatja a cég profitját az utóbbi években.
A kék szaggatott, amit cégvezetők elvárnak a cégüktől/gyereküktől/tőlünk.
A piros szaggatott, ami a prognosztizálható iránya a cégnek.
A lila szaggatott a lehetséges elérhető irány egy ésszerű működéssel és stratégiával.
Nem lesz. Ha velünk mennek tovább, akkor az első 90 napban még csak ugyanaz lesz, mint eddig, majd stagnál és csak utána javul a forgalom. Csodák ugyanis nincsenek. A süllyedő hajón pedig előbb kell a léket befoltozni, és csak utána kimerni a vizet, mert fordítva csak azt érjük el, hogy nagy munkában elfáradva fulladunk meg lassan.
És ha hozzák a léket, mi adunk hozzá dugót. De együtt kell kalapálni és vizet merni.
