Alkér Orsolya és a Csodasuli Kft. érdekes felmérést készített a közelmúltban arról, hogy mit tudnak gyermekeink a pénzköltésről, pénzcsinálás művészetéről.
Mint ahogy ez a diagramból is kiderül, a tapasztalatok eléggé megdöbbentőek voltak:
A teljes kutatás innen tölthető le:
http://www.eletrevalogyerek.hu/letoltesek/GyPfelmeres2009.pdf
(A teljes képet nagyban ide kattintva lehet megnézni...)
Amint látható, a gyermekek kevesebb, mint 9%-át tanítjuk meg arra, hogy a pénz, nem csak fizetőeszköz, gazdálkodni illik vele. A válaszokból az is kiderült, hogy a szülők alig egynegyede ad rendszeresen, meghatározott összegű zsebpénzt gyermekének, 77 % pedig hónapról hónapra kiegészítgeti a gyermek zsebpénzét. Tehát a kölkök nem adott keretből gazdálkodnak, hanem ad-hoc jelleggel, gumihatárokkal.
Világosan látszik, amennyiben ezt tanítjuk a számunkra legfontosabb kis teremtményeknek, valószínű, hogy így is gondolkodunk. Kifejezetten érezhető ez a kis és középvállalatok marketing büdzséjének elosztásakor. A szétosztásért felelős személyek azt gondolják, hogy, ha időnként költenek némi pénzt a marketingre: elkészíttetik a weblapjukat, hirdetnek itt-ott, esetenként kiküldenek egy két hírlevelet, annak meg is lesz az eredménye.
A marketing költséget kiadásként nem pedig befektetésként kezelik. Ez nem csak azért probléma, mert minden egyes reklámfelület megvásárlásakor úgy érzik, kifizettek valamit, amitől jó lesz nekik, hanem mert itt le is zárják az egész folyamatot. Pénztártól távoztak, vissza nem vihetik, az hogy a megvett hirdetés, vagy egyéb szolgáltatás működik-e, vagy sem, majd a jövő zenéje. Persze igazából nem is hiszik, hogy működni fog, legfeljebb reménykednek benne, hiszen az értékesítő olyan sok szépet mesélt a lehetőségről. A következő alkalommal azonban már a keserű tapasztalatok fényében, nem választják ugyan azt a médiumot, mert ugye a múltkor sem hozott hasznot.
Ha ezeket a kiadásokat befektetésként kezelnék, ha stratégiájuk és ennek fényében előre meghatározott keretük lenne a marketingköltésekre, ha mint a jó bróker szinte napi szinten lesnék a visszacsatolásokat, a piac reakcióit lényegesen több eredménye lenne a kiadott forintoknak.
De ezt sajnos nem tudják, nem hiszik, nem értik. Nem tanulták meg az átkosban, hogy a pénzt nem költeni, dolgoztatni kell. A megtakarításaik egy részét már hajlamosak szakértőkre bízni, megkeresik a pénzintézetek befektetési alapjait és nem a folyószámlán parkoltatják vésztartalékaikat. A marketing forintjaikat mégis inkább csak elköltik, vagy rosszabb esetben marketingessel költetik el, akiknek, mint másét, még könnyebb kiadni azt a pénzt!
Például:
Egyszeri vállalkozónk hallotta, hogy a DM levelek jól értékesítenek. Azt is hallotta, hogy érdemes adatbázist építeni, olyan emberekkel, akik esetleg majd vásárolnak. Azt is hallotta, hogy a weboldal is lehet értékesítés centrikus.
Nosza: építi, illetve építteti az adatbázist, kiküldi a leveleket, egyenként mind a 2000 embernek, a korábbi dzsumpi weboldalára való linkelési lehetőséggel majd rá két napra elindítja az új weboldalát. Akkor már minek? Az a 2000 ember nem fog újra kattintani, hátha más infót talál, tehát őket, az új, értékesítő oldal számára elveszítettük. Ha a régi, nehezen kezelhető oldallal találkozott először, akkor csak abban az esetben fog vásárolni, ha nagyon akar, a potenciálisan meggyőzhető és vásárlóképes emberek nagy részét megint csak kilőttük. Olyan, mintha akkor vásárolnánk OTP részvényeket amikor jó drágák, mert az elmúlt napokban sokat emelkedtek, biztosan nagy hasznot termel majd nekünk is.
Ha átgondoltabban terveztünk volna, ha van stratégiánk és tervünk, ha időzítünk, akkor nem csak kiadtuk volna ezeket a súlyos pénzeket a weboldalra, az adatbázisra, a DM levelekre, hanem előre láthatóan hasznot termeltünk volna magunknak.
Anyukám szerint azokat a mondatokat, amelyekben szerepel a volna, el sem szabadott volna kezdeni! De szerintem meg igen! Hiszen ha így tettünk VOLNA akkor ez történt volna:
A potenciális ügyfél megkapja a DM levelet, kíváncsi lesz, meglátogatja az oldalt, megoldást talál a problémájára, majd, ha valóban fizetőképes, az esetek lényegesen nagyobb részében VÁSÁROL! Ugye, hogy fontos az a VOLNA! Hiszen itt a volna az elmaradt hasznot, plusz az ablakon szívlapáttal kiszórt összegeket jelenti!
Szép dolog a tájékozottság, meg a trendkövetés és a fenti példából is világosan látszik: a kedves vállalkozó halad a korral, költ az új eszközökre. Ha azonban például ránk hallgat: a kiadott összegek pénzt termelnének!
Ok, nem érthet mindenki mindenhez! Ami azonban tanulság és megjegyzendő:
A marketing büdzsé nem gyermekjáték! Befektetés a vállalkozás jövőjébe és ez megfelelő átgondoltságot, szervezettséget és ellenőrzöttséget igényel!
Ezt mindig tartsuk szem előtt!
