Édes kisfiammal elkaptuk ezt a néhány napos intenzív emésztési panaszokat okozó vírust, ezért az elmúlt hetet irodán kívül, házon belül töltöttem. Fölmerült a kérdés, mennyire is vagyok nélkülözhető. Összeomlanak-e az általam vezetett kampányok, mi történik azokkal a kisebb-nagyobb cégekkel, akikkel én tartom a kapcsolatot?
Hát semmi megrázó. Minden ment tovább a maga útján. A kampányok folytatódtak, az ügyfelek boldogultak, az idő nem állt meg. Gondoltam, jól van ez így, de akkor mivégre is vagyok én jelen e földön? Vigasztalásomra szolgált, hogy a 4 napból csak egyet töltöttem középkori viszonyok között, mert a szolgáltató - nagyon flottul és előre egyeztetve - vezeték karbantartás miatt kikapcsolta otthon az áramot. A többi nap volt telefon, számítógép, internet, amelyek gyors és olcsó kapcsolatot teremtettek a kollegáim és a partnereim között. Tehát azért nem tűntem el teljesen, valami hasznom csak volt.
Mégis, úgy érzem, pont nem ezen múlt.
Kb. egy éve, amikor úgy döntöttünk, hogy a KERKOM új ügyfeleket vállal, a rendelkezésre álló stáb szerintem, félgőzzel is elvégezte azokat a feladatokat, amelyeket beterveztünk. A stúdióban naponta órákig csiszolgatta grafikus kollegánk a gitártudását, én is ráértem a kedvenc stylistunkkal vásárolgatni. Mikor azonban kidolgoztuk a tervet, hogy hogyan bővítjük az ügyfélkörünket, hozzárendeltünk egy szervezetet, és bár elmeállapotunkat sokan kétségbe vonták, meg is valósítottuk. Tehát, megkerestük a megfelelő embereket a megfelelő pozíciókra, kidolgoztuk a munkafolyamatokat a fiktív megkeresések szerint. Nem volt teljesen agyament a dolog, hiszen ügyfeleink stratégiáját mi tervezzük meg, tehát a kapcsolódó feladatok könnyen modellezhetők. „Mentségünkre” szól, hogy akkor még csak sejthető volt ez a válság szerű népőrület, biztosat senki sem tudott. Mi tehát terjeszkedtünk, bár szerintem, ha mindent előre látunk, valószínű, akkor is így teszünk..
Mindegy. Mire az első új ügyfelek megérkeztek, mindenki tudta a dolgát. Az egyre nagyobb feladatmennyiség üdítő változatosságot jelentett a korábbi tervezési időszakhoz képest. Automatizálódtak a szervezési és visszacsatolási rendszerek, tudtuk, ki miért felel és ki, kit, mikor és hogyan helyettesít.
És azt gondolom, ez a rendszer, most vizsgázott: A Bohémia Bútor rendezvényére elmentek a meghívók, a Jura kávégépek honlapjáról percek alatt eltűnt a beépülő kis izé, ami gátolta a működését, a Chigo.hu-ra ráépített adWords kampány érzékenyen reagált a változásokra, a Foto Europa könyveit eladtuk a Parlament protokoll osztályának, a Bereczki csempebolt pedig első helyre került a Google keresőjében. Teljesen átlagos 4 nap volt. A site-ok működtek, a hírlevelek kimentek, az adatbázisok bővültek, ajánlatok íródtak új kampányokhoz.
Nekem viszont volt időm kicsit szörfözni és találtam egy kedves bejegyzést kb egy évvel ez előttről a marketingszabóság blogján. Itt a KERKOM hirdetését kritizálta, a maga megkapó és kedves stílusában:
Ne rúgja ki marketingesét! - Törölje fel vele a padlót!
Saccperkábé ehhez hasonló mentalitással átitatott sorokat olvashatunk a kerkom.hu oldalain, akik minden áron meg szeretnék győzni leendő ügyfeleiket arról, hogy jól járnak, ha a céget kívül-belül ismerő szakemberrel két munkaügyi per között vécét pucoltatnak, mialatt a stratégiai fontosságú céges adatokat belesuttogják egy tingli-tangli cégecske külsős öltönyösének a fülébe...http://maria.blog.hu/2008/03/12/csinaltad_mar_ket_monitorral
Belegondoltam, mint volt vállalati marketinges, mi történt volna, egy hasonló aktív kampányidőszakban, ha ugyanígy kivonom magam a forgalomból néhány napra és nincs mögöttem a csapat. Ha van is internet kapcsolat, de nincs kit mozgatni, hogy valóban történjenek a dolgok…
Szóval, gratulálok, csapat! A tingli-tangli kis cégecske jól vizsgázott!
